Az egész úgy kezdődött, hogy Timi msnen megkérdezte, megyek-e ma este valahova. Nem tudtam. Felhívtam Misit, ő tudja-e megyek-e valahova. Tudta. Először kilenc körül a Rákócziban kötöttünk ki, majd Csaba kocsijával átléptünk a Bodzába. Tizenéves picsák, keménynek tűnő vagány kiscserkészek és túl hangos zene fogadott minket, ezt a sokkot Heinekennel és VBK-val tudtunk enyhíteni. Timi is velünk volt, egészen addig, míg Misi meg én úgy döntöttük megnézzük a nagyközségünk fő pókerhelyét, a Red Pubot. Timi Rákócziba, mi a Redbe.
Bár ne tettük volna ezt a nagy sétát, mert zárt kapuk fogadtak bennünket. Innen hova? Kis séta: beton zárva. Még egy kis séta: Western - késdobálós hely, nem megyünk. Már csak egy lépés: Nádas. Ismerősöket keresve Petire bukkantunk, aki az elbukott nyelvvizsgáját és a félév csúszását siratta. Csatlakoztunk. Közben megpillantottuk Tibi bát, aki annyi százast szedett ki a játékgépből, hogy egy hétig lehetett volna Cash-gamelni vele. Petit meg egészen odáig sirattuk, hogy elfogyott a pénze és haza kellett kísérni. Olyan halkan ment be, hogy az egész ház macskástul együtt felébredt és sikerült anyjától visszakérni azt az ötezer forintot, amit Peti adott délután neki, hogy költse el. "Szeretlek, Anyu" - hangzott el odabenn. Misivel addig áttárgyaltuk a balatoni emlékeket, a lengyel-magyar barátság kettőezres Faluházi látogatását, meg elszámoltunk hatezerig. És végre kijött Peti. Megtudtuk, hogy négy éve van barátnője, tizenöt évvel ezelőtt ő volt Perzsia hercege, fél évet csúszik a főiskolán és megyünk a Mexicana2-be.
Tudtuk, hogy Maya, Közép-Európa kurvája is ott lesz. De nem miattunk. Meglepetésre M2-ben már emelkedett az átlagéletkor, de olyan arcokra bukkantunk, akik még sose láttak pinát. Meg két féle nőre: olyan kövér volt, hogy lisztbe kellett forgatni, hogy megtaláld a lyukát vagy olyan vékony, hogy vasvillával se találtad volna el. Az est fénypontja, MG egy óra előtt libbent le az emeletről, de piros kalapjával és pezsgővel a kezében inkább nevetségesnek tűnt, mint erotikusnak. Közben odaadott egy CD-t a Dj-szerű emberkének ezzel a szöveggel : "...az egyessel kezdünk, majd kettes, hármas, négyes". Amikor felhangzott MG zenéje, akkor egy hang szólalt meg a tömegből: "Hé, tedd vissza a zenét!" Felsétált a színpadra, ami olyan keskeny volt, hogy egy kisebb póni se fért volna el rajta ülve. Mayánk elkezdett vonaglani. Ezt már kívülről láttuk az ablak mellett, egy kis résen. Egyik odalátogatóval megbeszéltük, hogy én láttam a bal mellét a kis ablakon, ő meg a jobbot. Még fél szemmel láttam, hogy ütögetett valakit, meg húzogatta a bugyiját. Majd a negyedik szám után vége. Akkor volt a legnagyobb oráció ováció, amikor újra felhangzott a fellépés előtti zene.
Maya Gold, gratulálok. Legközelebb is hozd a piros sapódat, de akkor már senki nem lesz kíváncsi rád.